Grand Master Carlos Gracie
A brazil jiu-jitsu a japán judóból, a Gracie család által kialakított olyan földharc-, vagyis birkózó rendszer, amelynek célja az ellenfél mihamarabbi befejezése, feladásra kényszerítése fojtással vagy ízületi feszítéssel. Ütni, rúgni nem lehet, csak dobni és birkózni. A brazil jiu-jitsu gyakorlója nem két vállra fektetésre vagy pontszerzésre törekszik, hanem ténylegesen az ellenfél fizikai legyőzésére. Részben emiatt a szemlélet különbség miatt, a ma legtöbb helyen tanulható hagyományos szabad- és kötöttfogású birkózás, illetve japán irányzatokhoz képest lényegesen több és kidolgozottabb földharc elemet tanít.
A brazil jiu-jitsu edzésen vagy versenyen a vesztésre álló partner a másik testét (hátát, karját, fejét stb…) tenyérrel megpaskolja, azaz kopogással jelzi, ha annyira fáj már a fojtás vagy ízületi feszítés, hogy fel kell adnia a küzdelmet. Ezzel megelőzhetőek a komoly sérülések, de a küzdelem mégis teljes erőből mehet. Ha a rendelkezésre álló idő alatt egyikük sem kopog, akkor pontozásra kerül sor. A teljes erőből végzett gyakorlás miatt valós, komoly harci értéke is van, szemben néhány olyan küzdősport stílussal, amelyek formagyakorlatokra és koreografált páros gyakorlatokra helyezi a hangsúlyt.
Grand Master Helio Gracie
A brazil jiu-jitsu edzéseken gyakran megfigyelhető, hogy egy technikailag felkészültebb ember képes legyőzni a nála erősebb, de képzetlenebb ellenfelét is. Szépségét az adja, hogy nagyon sok technikát és ezek számtalan kombinációját tanítja, amelyeket a sakkhoz hasonló taktikával lehet és kell használni, figyelve az ellenfél reakcióját, előre számolva a következő lépéseivel. Erőt, állóképességet és komoly kombinációs készséget fejleszt ki ez a stílus.
Erről bárki személyesen is meggyőződhet, ha ellátogat egy edzést megnézni vagy kipróbálni.